Gyönyörű nap volt a mai az egész napot Damonnel, Stefannal és Leoval töltöttem.
Leona egy imádnivaló lány, tökéletes személyiséggel megáldva, Stefan igazbarát Damon pedig hát Damon. Leona és Stefan eléggé össze melegedtek a nap végére csókolóztak ami örömmel nyugtáztam. Mivel hétvége volt kimehettünk a koliból, egy szórakozó helyen kötöttünk ki, ahol rengetek hormonzavaros tini ugrándozott. Mi leültünk a legeldugodtam helyre egy vagon wiskey, vodka és martini társaságában.
-Szóval Leona szereted Stefant?-kérdezte Damon 4pohár wiskey után.
-Igen.-nevetett Leona.
-És te öcsi?-kérdezte Stefant is.
-Igen.-nevetett ő is.
-Akkor mire vártok?-kérdeztem nevetve.
-Igazából együtt vagyunk..-felelte mosolyogva Leona.
-Mikor akartátok elmondani?
-Most.-nevetett Leo.
-Na és ti?-kérdezte mosolyogva Stefan.
-Már tegnap este óta.-mosolyogtam vissza.
Megittuk a hely összes piáját majd tovább álltunk, a városban sétálgattuk, nevettünk.
Leona beleugrott egy szőkőkútba Stefan utána ugrott hogy 'kimentse' a bokáig érő vízből, életem legszebb napja volt míg úgy nem döntöttünk hogy akkor valahogy haza kénne jutnunk így felültünk egy buszra. Reggel óvatosan nyítottam a szemem fehér, koszos falak vettek körbe, az ágy kényelmetlen volt a kezem és a fejem borzalmasan fájt, feljebb csúsztam az ágyon majd megpillantottam 8kiváncsi ember arcát.
-Szívem.-szólt hozzám az egyikük.
-Jól vagy?-kérdezte a másik.
-Mond hogy jobban vagy..-megfogta a másik.
-Ezt is ők csinálták veled.-oda sétált mellém a következő.
-Miyen mi?-felállt melőlem majd egymásnak estek.
-Fiúk hagyjátok már abba itt Kimberly gyógyulása a tét.-szedték szét őket.
-Ki az a Kimberly?-tettem fel a nagy kérdést.
-Te, te butus.-mosolygott a kék szempár tulajdonosa majd megfogta a kezem amit rögtön elrántottam.
-És te kivagy?-kérdeztem félve.
-Tessék?-kérdezte.
-És te kivagy, és te? KIK VAGYTOK?-kiakadtam, idegenek itt fogdosnak.
-Hívom az orvost.-mondta majd kirohant a szőke hajú lány.
-Nem zargatták fel, úgye?-kérdzete az orvos.
-Nem.-felelte a göndör hajú nő.
-Szóval zárt koponyasérüléssel állunk szemben ami következtében elfelejtett pár emlékét, amit azonban visszakaphat FOKOZATOSSAN, rendkívül egyszerűen alakult ki, hogy az agy a koponyában rázkodott a csontos kidudorodások sebeket ejtettek Kimberly temporális lebenyein amik következőben kialakult az amnézia.-fogta rövidre
-Szóval ismernem kénne őket?-kérdeztem.
-Igen, egyikőjuket sem ismered fel?-kérdezett az orvos.
-De őt és őt.-mutattam a leghátúl álló emberekre.
-Igen ők a szüleid.-mosolygott.
-Tudtam, és van egy bátyám valamint egy barátom aki..nincs itt.-körbe néztem.
-De itt vagyok.-suttogta a fiú mellettem.
-Nem, nekem Tyler a barátom..Tyler Lockwood.-mosolyogtam.
-Pff istenem..-morgott magába a másik fiú.
-Mivan Adam, ismered?-kérdezte a kék szemű fiú.
-Igen..sajnos.
-Sajnos? Ő a legjobb a világon.-mosolyogtam.
-Jó, én ezt nem hallgatom.-felállt a melletem ülő fiú majd elrohant.
-Ennek meg mibaja?.-kérdeztem majd megláttam a telefonját mellettem amit felemeltem én voltam rajta, én voltam a háttere..mikor feloldottam a telefont majd a galériára léptem rengettek kép tárul az elmém elé, ő és én csókolózunk,ölelkezünk.
-Ennek Tyler nem fog örülni..-mondta majd magam mellé dobtam a telefont.
-NINCS TYLER NEM ÉRTED?-kiabált rám a Adam..azt hiszem.
-Miért kibálsz velem..-kérdeztem könnyes szemmel.
-Sajnálom Kimberly, nem akartam.-felelte szinte suttogva.
-Menjetek el, csak a szüleimet, a bátyám és Tyler akarom látni.-kijelentettem.
-Azzokkal problémák lesznek.-felelte Adam.
-Miért is?
-Ne, hagyd kérlek.-szólt hátulról anyu sírós hangon.
-Mondjátok el a neveteket..-próbáőlkoztam hátha eszembe jutnak.
-Stefan.
-Leona.
-Katy.
-Olive.-mondták sorba neveiket, idegenek. Idegenek számomra.
-Sajnálom..-lehajtottam a fejem.
-Semmi baj kicsim.-suttogta apa.
-Tylert szeretném látni.
-Idővel.
-MOST SZERETNÉM.
-Nem lehet.-felelte anyu.
-Hívd fel.-kérleltem.
-Ahjj rendben.-elővette a telefonját majd tárcsázta a számot.
'Szia..nem..igen teljesen...ide tudnál jönni?..igen, most...köszi.' majd le is tette.
-Jön?-kérdeztem boldogan, csillogó szemekkel.
-Jön.-felelte anyu.
-Látod Adam, jön.-mosolyogtam.
-Én meg megyek..-suttogta majd otthagyott minket.
Minden perben az ajtót pásztáztam hogy mikor jön ez a bolond fiú mikor egyszer csaj belépett, tökéletes megjelenése megdobantotta a szívem.
-Szia.-suttogtam.
-Szia Kimberly, hogy vagy?
-Jól..de miért vagy ilyen..fura?-kérdeztem félve.
-Mi már rég nem..-bele kezdett a mondandojába de apa leállította.
-Össze vagyok zavarodva.-feleltem.
-Igen elhiszem.-mosolygott anyu.
-Meséljetek el mindent amiket együtt csináltunk..kérlek.-suttogtam a többieknek.
-Igazából nem rég ismertük megegymást, egy osztályba jártunk, egy koliban vagyunk..
-És egymás mellett vannak a szekrényeink..-suttogtam.
-Igen.-felcsillant Leo szeme.
-Leona Halding.-mosolyogtam.
-Istenem, el se hiszem.-megölelt.
-Lelki támaszod, szerelmed és most a legjobb barátod vagyok.-mondta a fiú Leo kezét szorongatva.
-Damon Salvatore.-mosolyogtam.
-Nem, Stefan..Stefan Salvatore..-felelte.
-EMLÉKLSZEM RÁD..emlékszem..EMLÉKSZEM..-boldog voltam, nagyon.
-A legjobb barátnőid vagyunk.-mosolygott a szőke hajú lány.
-Nem, ő a legjobb barátnőm.-megfogtam Leo kezét.
-Nem, mi vagyünk azok.
-NEM, nem is ismerlek titeket, menjetek el.-kértem.
-Jobb ha most tényleg mentek.-szólt rájuk apu így elmentek.
-És Damonre nem emlékszel?-mosolygott Leona.
-Nem, a testvéred de nem emlékszem hogy valaha is vele voltam, Tylerre emlékszem, kristály tisztán.-ránéztem a zavarodott fiúra.
-De mi már nem vagyünk együtt.-felelte a fiú.
-Most miért mondod ezt?
-Mert már nem vagyunk együtt.
-Miért?
-Mert én tettem veled valamit amit a mai napig bánok, és vége lett.
-Nem emlékszem rá..szóval nem érdekel bármit is tettél.
-félév börtön büntettést kaptam érte, érdekeljen, elcsesztem az életed.
-NEM ÉRDEKEL.-kibáltam.
-Pedig érdekeljen..-suttogta.
-Mit tettél?-kérdőre vontam.
-Mellettem ült a batyád a kocsiban mikor meghalt..-felete.
-Tessék?-suttogtam.
-Sajnálom, de igen még én is szeretlek, de ez nem megy neked így.-majd egy csókot hintett a homlokomra ami szinte beleégett, nem akartam ellengedni, szeretem őt, hiába halt meg a batyám..hiányzik..de szeretem Tylert. ÖSSZE ZAVARODTAM. Az életem fenekestül felfordult. Minden más lett. Teljesen más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése