Első nap, újra itt, újra itt a régen koptatott iskola padban. A nyár elég harmonikusan telt...igen ezt a 'telt' szó eléggé felkavaró, de nincs mese ha elszeretném érni az életcélom akkor a padban kell ülnöm, és igen én küzdök az álmaimért nem adhatom fel pont most, még csak most jön a neheze. Reggel elég nyögvenyelősen sikerült csak felkelnünk de hát nem lehet első nap elkésni ezért ki kászálodtunk az ágyból, sorba lezuhanyoztunk, felöltöztünk. Olive és Katy megreggeliztek majd át mentünk a suliba.
Mikor beléptünk a bejáratiajtón sok árgús,riadt és fenyegető tekintett pásztázott minket, majd elindultunk a szekrényeink felé újra bepakolni a györnyörű kopott kék fém szekrényeinkbe. Mindenki kidekorálhatja nálunk a szekrényét de csak a belső feléd, kívűlre tilos tenni bármit is. Az én dekorációs alanyom/alanyaim az az Anti Fitness Club, Olive Justin Bieber, Katy pedig a One Direction tagjaival plakátolta ki a szekrényét. Az egész folyosó a szekrényét pakolta, rendezgette mikor a kétszárnyú ajtó kinyílt és a két ajtó a falba csapódott mindenki oda kapta a fejét az ajtóban pedig Adam állt a már túl tökéltes hajával a ragyógó zöld szemeivel és a hibátlan mosolyával.
-De édes, ő ki?-hallottam a hátam mögül egy kétségbe esett lány remegő hangját.
-Hogy ő ki? Egy szemétláda.-becsaptam a szekrény ajtótt ami eléggé hangosra sikeredett majd hátat fordítva ott hagytam minden és mindenkit. Első óra osztályfönöki volt így felmentem a terembe nem volt még fent senki de legnagyobb bánatomra az egyespadok eltüntek és kettespadok váltották, pedig én annyira szeretek egyedül ülni, ahhj. Le vágtam magam leghátra majd vártam hogy kezdödjön az óra a füllest a füllebe tettem majd zenét hallgattam és akkor jöttek be az osztálytársaim, de úgy mint valami csürhe. Mikor megláttam Adamet az ajtóban autómatikusan a fejem lehajtottam a zenét pedig maxra tettem, mikor hirtelen kirántotta valaki a füllhallgatótt a fülemből.
-Beszélnünk kell.-ült le mellém.
-Nem akarok veled beszélni, semmiről.-vissza tettem a füllhallgatott a fülembe.
-Nem kérdeztem hogy akarsz-e.-újra kitépte a fülemből.
-Mit akarsz?-kérdeztem unva.
-Itt fogok melletted ülni és megfogsz bocsájtani.-felelte egyszerűen majd letette a cuccát.
-És te ezt kivel beszélted meg?-tettem fel újra egy kérdést.
-Magammal.-felelte a szerinte jó választ.
-Aha akkor maradj csak.-felakartam álni de ő vissza rántott.
-Maradj itt kérlek.-nézett a szemembe ami mindig is a gyengém volt.
A jelenet után jött be az osztályfönökünk, aki eléggé lebarnult a nyáron, a szőke hajához, kék szemeihez eléggé jól állt így még jobban utáltam magam, idestova 2éve hogy nem vagyok meg elégedve a külsömmel a mellettem ülö gyökér miatt.
-Csodálatos jó reggelt gyerekek, kinek hogy telt a nyara?-mosolygott az ofő.
-Gyorsan.-felelte Adam.
-Nem volt elég?-mosolygott ismét az ofő, legalább neki jó napja van.
-Nem volt időm semmire.-tette karba a kezét.
-Miért mire kellett volna idő?
-Az mindegy tanárnő.-pimasz mosolyt vetett az osztályfönökre.
-Csajozni nem volt időd?-suttogtam hogy csak Adam hallja.
-Te hülye vagy?-kérdezett vissza suttogva.
-Inkább fogd be mert felbasz a hangod.-suttogtam.
-Még mindig mérges vagy?-suttogta ismét.
-Igen bazdmeg.-feleltem kicsit hangosabban a tervezetnél.
-Köszönjük a beszámolot Lewis kisasszony.szólt az ofő.
-Elnézést tanárnő.-feleltem idegesen.
-Kisidegesem.-mondta ki Adam.
-Sosem voltam és sosem leszek a tied..újra.-feletem ismét suttogva.
-Dehogy is nem.-mondta.
-Soha.-feleltem.
-Nem zavarok?-kérdezte ismét tőlünk az ofő.
-Sajnálom tanárnő az én hibám.
-Mint minden más is.-feleltem majd lehajtottam a fejem a padra.
-Nyugi babám.-mondta Adam halkan és a kezét a combomra tette majd simogattni kezdte.
-Te teljesen hülye vagy.-levettem a kezét a combomról.
-Látom mindenkinek van mit megbeszélnie a másikkal, szóval CSENDBEN beszélgessetek, de kultúráltan trágár szavak nélkül. Köszönöm drágáim.-leült
-Olyan szép vagy babám.-le sem vette rólam a tekintetétt Adam.
-Nem vagyok se szép se a babád.-szögeztem le.
-Igazad van. Gyönyörű vagy és a szerelmem.-ahogy kimondta elnevettem magam.
-Lenne egy kérdésem.-mondtam
-Na akkor tedd fel.
-Hány lánynak mondod...mondtad ezt a nyáron?
-Senkinek sem, de miért rágodsz a nyaramon? Unalmas szar nyár volt.-felelte idegesen
-Mit titkolsz?-kérdeztem meg sem lepődve.
-Én semmit sem titkolok.-mosolygott majd a hajába túrt.
-Ismerlek, szóval?-kérdeztem újra.
-Ha elmondom mi volt nyáron akkor elfelejtjuk a múltat és újra kezjuk?
-Mond, majd meglátjuk.
-Én elég sokszor töltöttem a nyaram estéit Oliveval.
-Na ez tök jó.-felálltam majd mindenki felénk nézett.
-Ülj már le.-suttogta Adam.
-Miért?
-Mert nem állhatsz fel az órán.-mondta ismét.
-Na ne játsz hogy hírtelen érdekel mivan velem.-nevettem majd kimentem a teremből
Sosem éreztem ennél nagyobb fájdalmat. Az egyik legjobb barátnőm egész nyáron a szemembe hazudott. Neki és Katynek mondtam el minden érzésemet Adamről erre ő a hátam mögött ezt csinálja? A cuccaim betettem a szekrényembe majd egyenes út vezetett az igazgatóiba.
-Kimberly, neked nem órán kénne lenned?-mosolygott az igazgatónő.
-De igen ott kellenne, csak mostanában nagyon sok fájdalom ért engem, és annak a fájdalomnak két okozoja a teremben tartozkodik és nem bírok bent lenni.
-Semmi baj. Megértem.-mosolygott. De miben tudok neked segíteni?
-Ha lehet kérni kollégiumi át helyezést akkor én..én nagyon szeretném.
-Persze hogy lehet de lányokhoz nem tudnuk tenni mert egy üres kollégiumi szoba van amibe már két új diákunkat fogom betenni, de ha nagyon szeretnéd át költözhetsz oda harmadiknak!?-mosolygott.
-Igen..igen..köszönöm.-felálltam majd kiindultam.
-Nagyon örlük hogy segíthettem.-mosolygott majd kiléptem az ajtón majd csengettek.
Igazából ma csak négy osztályfönöki óra van így nem zavart ha kések, azért a koliszobába rohantam a cuccaim összepakolása érdekében.
-Mit csinálsz Kim?-kérdezte Katy
-Mit? Elhúzok ebből a szobából.-feleltem.
-Miért?
-Mert nem akarok Oliveval egy fedél alatt lakni.
-Ja, tudsz róla?-kérdezte félve.
-TE TUDTÁL RÓLA?-idegesen felé fordultam.
-Igen, de nem mondhattam el.
-Még is miért?-könnybe lábadt a szemem.
-Mert tudják hogy szerelmes vagyok valakibe és ha elmondom neked ők is neki.
-És ez mentség arra hogy a szemembe hazudj?-összehúztam a bőröndöm.
-Sajnálom.
-Sajnálod? Hogy egész nyáron hazudtatok nekem? Vagy azt hogy míg én nektek sírtam el az összes bajom Adamről te végig tudtad hogy a legjobb....volt legjobb barátnőm vele van...te sem vagy jobb nála, mde igen neked a szerelem fontosabb mint a barátság ez vagy te.-félre löktem majd át mentem a 654-s szobába ahol senki sem volt így feltettem a három ágy közül az egyikre a bőröndöm és vissza indultam a suliba de az ajtó nyítodott majd csak egy erős ütést éreztem.
-Olyan béna vagy mint mindig.-hallottam egy rekett,mély és vonzó fiú hangot.
-Fogd már be és segíts.-szólalt meg egy lágy, csábító hang.
-De verted szét a fejét az ajtóval.
-Kösz Damon.-mindig olyan segítőkész vagy.
-Nincs mit öcsikém.-szólalt meg ismét amitől kirázott a hideg.
-Nézd rázkodik.-nevetett valaki rekett hangon.
Még úgy 10percig feküdhettem a földön mikor kinyítottam a szemem és két eszméletlenűl helyes srác ült mellettem.
-Jóreggelt.-szólalt meg a fekete hajú, kék szemű srác.
-Jól vagy?-kérdezte a barna hajú, zöld szemű srác.
Megijedtem, ezért felugrottam majd a teremig rohantam. Mikor oda értem az ajtóhoz, hirtelen berontottam, minden tekintett rám szegeződőtt majd a helyemre csoszogtam a tanárnő persze nem hagyta szó nélkül.
-Kimberly, mi a fene történt veled?-kérdezte felém indulva.
-Semmi tanárnő jól vagyok.-mosoylogtam.
-De hisz vérzel.-felelte majd akkor eszembe jutott majd a kezem hiretlen a sebre tettem.
-Semmi bajom tényleg.-elővettem egy zsepit majd megtöröltem a sebet.
-Biztos? Nem szédülsz?
-Biztos, és nem tanárnő nem szédülök.-mosolyogtam majd a helyemre ültem, és persze mellettem ül Adam akit most a pokolba kívánok az ágyasával és azzal aki falazott nekik, fuj de szánalmas..én soha nem bírnék a barátnőm szemébe hazudni, sőt senkiébe.
-Mi történt a szép fejeddel?-kérdezte a mellettem helyett foglaló szemétláda, de én válaszra se méltattam.
-Most meddig játszuk ezt a haragszom rádot?
-Amig meg nem döglesz.-feletem mosolyogva majd a fejem a padra hajtottam.
-Ez erős volt, de megbocsájtom.-szólt hozzám ismét.
-Csak kérlek hagyjál...-kinyílt az ajtó majd a kétfiú lépett be rajta.
-A Salvatore fiúk ha nem tévedek.-szólalt meg az ofő.
-Igen a Salvatore fiúk.-szólalt meg a fekete hajú fiú.
-Akkor egy bemutatkozást és utána mondom hol lesz a helyetek.
-Damon Salvatore.
-Stefan Salvatore.
-Köszönjük ez nagyon bő volt fiúk, akkor Stefan neked ott lesz a helyed.-mutatott az én padomra.
-De én itt vagyok.-lobálta a kezét a magassba Adam.
-Igen te fogsz eggyel előrébb ülni Damonnel.-felelte a tanárnő.
-Na de..-vágott közbe az ofő.
-Semmi de.
-Csá Adam.-közöltem majd a cuccát előre dobtam.
-Szeretlek.-olvastam le a szájáról.
-Utállak.-tátogtam vissza egy undok mosoly kiséretében.
-Imádlak.-olvastam le ismét a szájáról.
-Kapdbe.-tátogtam kacsintottam.
-Szia.-olvastam le Stefan szájáról aki leült mellém mire felnevettem.
-Szia.-tátogtam vissza.
-Szia.-fordult felénk Damon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése