Még a teremben ültünk azt hiszem biológia óra volt, mikor hirtelen felálltam és kiviharoztam a teremből, ahonnan egyenes út vezetett a koli szobába. A sminkem elkenődött a hajam szét jött. A sminket lemostam teljesen magamról, a hajamat hagytam olyan hullámosnak amilyen, a ruhám már nem igazán tetszett magamon, sőt. Nem nekem való ez a ruha, egy fekete farmer, fekete bakancs, egy egyszerű fehér póló és egy fekete kardigán. Egy fokkal jobban éreztem magam így, de amiket Adam mondott nekem 1 éve még mindig tisztán hallom vissza.
'Sose leszel olyan jó mint a többi csaj.' 'Hogy nézel megint ki?' 'Vedd már le azt magadról' 'Nem is érsz annyit mint a többi lány' Nem sose leszek olyan ez igaz, de tudod mit Adam nem is akarok olyan lenni mint a többi, én egy akarok lenni azok közül akik ÖNMAGUK! Én így jól érzem magam, lehet nem vagyok tökéletes, nincs olyan alakom, se arcom mint nekik de én tudok szeretni. Mikor vissza tértem eredeti önmagamhoz és az ajtófelé léptem hatalmas csattanást hallottam majd a földre hulltam.
-Öcsi, abba hagyhatnád hogy szétvered a fejét az ajtóval.-szólt Damon majd felemelt az földről és az ágyra tett.
-Hát mindig akkor jön ki mikor én mennék be.-nevetett.
-Te, kicsit máshogy néz ki mint reggel és nem, nem a vérre gondolok.-pásztázott Damon.
-Tényleg..-éreztem magam perzselő tekintettüket.
-Sokszor fogod még betörni a fejét?-nevetett Damon majd levette a pólóját és a sebre szorította amitől felsziszenttem.
-Él!! ez jó jel nem?-kérdezte Stefan.
-Felültem Stefan mosolygott Damon pedig félmeztelenül ült a véres pólójával a kezében.
-Fáj a fejem.-nevettem majd a sebhez nyúltam.
-Stef fejbe vágott az ajtóval..megint.-mondta Damon, Stefan pedig intett egyet.
-Hát, köszi Stefan.-megráztam a fejem mosolyogva majd kivettem Damon kezéből a pólóját és sebre tettem.
-Vegyél már fel egy pólót.-nevettem.
-Rendben főnökasszony.-kacsintott majd felvett egy kockás inget.
-Vissza kénne menni.-mondta Stefan majd az ajtóra mutatott.
-Jó ötlet.-mosolyogtam.
Ismét bementünk a suliba, de most a szokásos külsömmel, aki vagyok. Mikor beértünk a suliba Damon leragadt egy csajjal ami elég fura viselkedést váltott ki belőlem hogy miért, nem tudom így Stefannal maradtam.
-Milyen óránk lesz?-kérdeztem de Stefan csak nézett.
-Nem tudod igaz?-nevettem.
-Nem.-nevetett velem majd oda sétáltünk a szekrényemhez.
-Tesi ahh.-fujtattam.
-Van egy olyan érzésem hogy nem szereted.-mosolygott.
-Ma kivételesen szeretem.
-Na mert?-kérdezte majd a sebre mutattam.
-Szívesen.-kacsintott majd ott hagyott.
-STEFAN..-kiabáltam hogy várjon meg majd utána rohantam de valaki elkapta a csukomat és berántott a kémia terembe.
-Mivan megint a fejeddel?-kérdezte Adam.
-Bevertem.-feleltem flegmán.
-Vagy megint beverték.felvonta az egyik szemöldökét.
-Mi közöd van neked az életemhez?-mosolyogtam kajánul.
-Jobban tetszett az előző ruhád, ebbe olyan vagy mint régen.-nevetett.
-És milyen is voltam régen?
-Unalmas?-kérdeztett vissza.
-Akkor had untassak mást.-elindultam az ajtó fele.
-De szerettelek és most is szeretlek, azért voltál különleges akkor is mert különc voltál nem olyan mint mondjuk Oliv ő olyan mint a többi.
-Te egy igazi seggfej vagy, Adam.-mondtam.
-Szeretsz, tudom hogy szeretsz, mond ki, mond ki.-elém állt.
-Utállak.
-Szeretsz.
-ADAM UTÁLLAK, érted teljes szívemből utá..-majd itt a megcsókolt, én hátráltam és próbáltam eltolni magamtól de szorított majd egyszer elengedett.
-ADAM, HAGYÁL MÁR BÉKÉN.-kérleltem majd ismét az ajtóhoz indultam.
-Hogy beszélsz te velem?-kérdezte ijesztő hangon majd olyat tett amire sose számítottam volna, sose gondoltam volna hogy ő ezt meg meri tenni. A kezét felemelte majd egy hatalmas ütést éreztem az arcomon a szám felszakadt ami vérzésnek eredt elég csúnyán.
-Adam.-suttogtam a nevét majd a szemem könnybe lábadt.
-Én sajnálom, Kimberly, sajnálom.-a vállamra tette a kezét.
-Csak hadj el menni, kérlek.-kiléptem az ajtón majd a tesi terembe rohantam.
-Lewis késett.-szólított meg az edzőbá.
-Én sajnálom a késést de kisebb próblémám akadt.-levettem a pólót a sebről majd úgy áltam hogy az osztály többi tanulója ne lássa.
-Mitörtént magával?
-Kötekedtem az ajtóval.-mondtam a szerintem jó választ.
-Rendben a fejét meg értem de a szája?-kérdőn nézett a számra és a földre.-A vérem cseppenként ért végett a padlón így legugoltam és Damon pólójával feltöröltem azt de késő mindenki észre vette.
-NEM MOZDUL.-kiabált az edző így mindenki állt tovább mozdulatlanul míg én töröltem a vért a tesi terem ajtaja kinyílt.
-Adam Ramsay.-mondta az edző én hátra estem a név hallatán a kék-lila véres fejemmel az egész oszály felé fordultam, Stefan, Damon, Olive és Katy is kérdőn nézett rám.
-Állj már fel a földről.-elindult felém Adam amitől bepánikoltam, így Damon pólóját szorongatva hátráltam a földön kuszva a fal állított meg pedig mentem volna tovább és tovább, zokogva ültem Damon pólójával takartam el az arcomhogy ne lássák az arcom.
-Kimberly, jól van?-kérdezte az edző majd felém sietett.
-Csak..ha-hadd men-jek ki-ki-ki innen.-kérleltem dadogva.
-Menjen.-biztatott egy mosolyal majd felálltam a földről mindenki minden lépésemet szemmel tartotta, Adam mellett kellet volna elmennem de féltem, féltem hogy megint ideges lesz és megüt, azért kikerültem az osztály mögött mentem el és úgy ki, egy másodpercig belenéztem Adam szemébe és gondolkoztam hogy miér. A pólóm beitta a vért, de átöltözni nem volt időm hisz félperc és csengetnek nekem pedig matekra kell mennem ha kések nekem végem. Az arcomról sem tudtam lemosni a vért mert csak álltam a folyóson mint egy örült egy pontott néztem csak, a szemem előtt újra lejátszodott mikor megüt, NEM ÉRTEM ő csalt meg és én vagyok a rossz? A csengetést sem hallottam annyira koncetráltam, a sok ember akik ki özzönlöttek a termekből. Miattuk vettem észre hogy kicsengettek majd a tömeg oszlása vezérelt arra hogy menjek, így is késtem egy percet de nem érdekelt ott vagyok ez a lényeg.
Mikor beléptem a terembe mindenki felém fordult én némán leültem a leghátsó padba de így sem vették le rólam a szemüket, Damon pólójha továbbra is nálam volt azt szorongattam majd mikor felnéztem és körbe minden szempárba belenéztem de megragadtam Adamnél muszáj volt, kiakartam olvasni a szeméből hogy miért.
-Lewis drága lenne olyan kedves megoldani ezt a feladatott?-kérdezte a tanárnő hátal.
-Pe..rsze.-feltápászkodtam a padról vettem egy mély levegőt majd ki sétáltam a táblához a krétátt a kezembe vettem majd álltam a feladatt előtt. Ismét vettem egy mély levegőt és írni keztem, mikor bejeztem a kréta kicsuszott a kezemből.
-Gratulálok nem csak buta és idióta de ügyetlen is.-tiport tovább a földbe a tanár.
-Sajnálom hogy nem a maga béna matek képletétt próbálom megoldani így a fejem zakatol a fájdalomtól, a félarcom elvan zsibbadva, az álkapcsom is mérhetelenül fáj, igaza van buta vagyok és ügyetlen de az idiótát ki kérem magamnak, idióta? Nem cak egy lány vagyok akit bántalmaznak és már nem csak lelkileg hanem testileg is, és nem tudok ellene tenni semmit.-mondtam volna tovább de elsírtam magam.
-Maga meg míről beszél?-felém fordult majd meglátta a véres arcom és pólóm.
-Látja tanárnő sose lát a dolgok mélyére.-lehajoltam hogy fel szendjem a krétát.
-Sajnálom Kimberly, és most kérem, ki bántotta?-megfogta a kezém majd felhúzott a földről de Damon pólója kiesett a kezemből amiért vissza hajoltam és magamhoz szorítottam.
-Hadjuk.-próbáltam mosolyogni.
-Kérlek mond.-kérlelt tovább a tanár.
-Csak elszeretnék menni innen.
-Mond el és mehetsz.-alkudozott.
-Nem akarom kimondani se a nevét sajnálom.-mondtam.
-Akkor menj de állj meg a padja mellett.-mosolygott.
Vettem egy nagy levegőt majd elindultam, mivel itt még mindig egyes padok vannak és Adam pont Damon és Stefan között ült pont közöttük álltam meg. Rá néztem Adamre majd megráztam a fejem és újra könnybe borult minden.
-RAMSAY!-felszólította a tanárnő.
-Én bocsánatott kértem.-felelte Adam.
-Egy lányt meg ütni?-kérdezett a tanárnő.
-Ideges voltam.
-És ez mentség rá? Én is rengetegszer vagyok ideges még se megyek oda hozzád és ütlek meg, vagy innetől tegyem ezt?
-Sajnálom.-felelte majd lehajtotta a fejét.
Damon és Stefan le se vették rólam a tekintetüket, én óvatosan meg fordultam és kimentem a teremből. A koli szobába mentem ahol lezuhanyoztam, átöltöztem majd kimostam a pólóm és Damonét is rögtön meg is szárítottam és befujtam Damon sprayével hogy olyan illata legyen mint mikor oda adta. Jó volt egyedül lenni egy kicsit de hiányoznak a barátnőim akikkel ezt most kibeszélgetném, de ők hátba szúrtak csak Stefanék vannak de velük erről nem fogok tudni beszélni. Mikor kiléptem a fürdőből bevetődtem az ágyba Damon pólójával együtt. Éreztem az illatátt olyan mesés volt.
Elfelejtettem minden bajt csak belélegeztem az illatott ami álomba ringatott.
'Sose leszel olyan jó mint a többi csaj.' 'Hogy nézel megint ki?' 'Vedd már le azt magadról' 'Nem is érsz annyit mint a többi lány' Nem sose leszek olyan ez igaz, de tudod mit Adam nem is akarok olyan lenni mint a többi, én egy akarok lenni azok közül akik ÖNMAGUK! Én így jól érzem magam, lehet nem vagyok tökéletes, nincs olyan alakom, se arcom mint nekik de én tudok szeretni. Mikor vissza tértem eredeti önmagamhoz és az ajtófelé léptem hatalmas csattanást hallottam majd a földre hulltam.
-Öcsi, abba hagyhatnád hogy szétvered a fejét az ajtóval.-szólt Damon majd felemelt az földről és az ágyra tett.
-Hát mindig akkor jön ki mikor én mennék be.-nevetett.
-Te, kicsit máshogy néz ki mint reggel és nem, nem a vérre gondolok.-pásztázott Damon.
-Tényleg..-éreztem magam perzselő tekintettüket.
-Sokszor fogod még betörni a fejét?-nevetett Damon majd levette a pólóját és a sebre szorította amitől felsziszenttem.
-Él!! ez jó jel nem?-kérdezte Stefan.
-Felültem Stefan mosolygott Damon pedig félmeztelenül ült a véres pólójával a kezében.
-Fáj a fejem.-nevettem majd a sebhez nyúltam.
-Stef fejbe vágott az ajtóval..megint.-mondta Damon, Stefan pedig intett egyet.
-Hát, köszi Stefan.-megráztam a fejem mosolyogva majd kivettem Damon kezéből a pólóját és sebre tettem.
-Vegyél már fel egy pólót.-nevettem.
-Rendben főnökasszony.-kacsintott majd felvett egy kockás inget.
-Vissza kénne menni.-mondta Stefan majd az ajtóra mutatott.
-Jó ötlet.-mosolyogtam.
Ismét bementünk a suliba, de most a szokásos külsömmel, aki vagyok. Mikor beértünk a suliba Damon leragadt egy csajjal ami elég fura viselkedést váltott ki belőlem hogy miért, nem tudom így Stefannal maradtam.
-Milyen óránk lesz?-kérdeztem de Stefan csak nézett.
-Nem tudod igaz?-nevettem.
-Nem.-nevetett velem majd oda sétáltünk a szekrényemhez.
-Tesi ahh.-fujtattam.
-Van egy olyan érzésem hogy nem szereted.-mosolygott.
-Ma kivételesen szeretem.
-Na mert?-kérdezte majd a sebre mutattam.
-Szívesen.-kacsintott majd ott hagyott.
-STEFAN..-kiabáltam hogy várjon meg majd utána rohantam de valaki elkapta a csukomat és berántott a kémia terembe.
-Mivan megint a fejeddel?-kérdezte Adam.
-Bevertem.-feleltem flegmán.
-Vagy megint beverték.felvonta az egyik szemöldökét.
-Mi közöd van neked az életemhez?-mosolyogtam kajánul.
-Jobban tetszett az előző ruhád, ebbe olyan vagy mint régen.-nevetett.
-És milyen is voltam régen?
-Unalmas?-kérdeztett vissza.
-Akkor had untassak mást.-elindultam az ajtó fele.
-De szerettelek és most is szeretlek, azért voltál különleges akkor is mert különc voltál nem olyan mint mondjuk Oliv ő olyan mint a többi.
-Te egy igazi seggfej vagy, Adam.-mondtam.
-Szeretsz, tudom hogy szeretsz, mond ki, mond ki.-elém állt.
-Utállak.
-Szeretsz.
-ADAM UTÁLLAK, érted teljes szívemből utá..-majd itt a megcsókolt, én hátráltam és próbáltam eltolni magamtól de szorított majd egyszer elengedett.
-ADAM, HAGYÁL MÁR BÉKÉN.-kérleltem majd ismét az ajtóhoz indultam.
-Hogy beszélsz te velem?-kérdezte ijesztő hangon majd olyat tett amire sose számítottam volna, sose gondoltam volna hogy ő ezt meg meri tenni. A kezét felemelte majd egy hatalmas ütést éreztem az arcomon a szám felszakadt ami vérzésnek eredt elég csúnyán.
-Adam.-suttogtam a nevét majd a szemem könnybe lábadt.
-Én sajnálom, Kimberly, sajnálom.-a vállamra tette a kezét.
-Csak hadj el menni, kérlek.-kiléptem az ajtón majd a tesi terembe rohantam.
-Lewis késett.-szólított meg az edzőbá.
-Én sajnálom a késést de kisebb próblémám akadt.-levettem a pólót a sebről majd úgy áltam hogy az osztály többi tanulója ne lássa.
-Mitörtént magával?
-Kötekedtem az ajtóval.-mondtam a szerintem jó választ.
-Rendben a fejét meg értem de a szája?-kérdőn nézett a számra és a földre.-A vérem cseppenként ért végett a padlón így legugoltam és Damon pólójával feltöröltem azt de késő mindenki észre vette.
-NEM MOZDUL.-kiabált az edző így mindenki állt tovább mozdulatlanul míg én töröltem a vért a tesi terem ajtaja kinyílt.
-Adam Ramsay.-mondta az edző én hátra estem a név hallatán a kék-lila véres fejemmel az egész oszály felé fordultam, Stefan, Damon, Olive és Katy is kérdőn nézett rám.
-Állj már fel a földről.-elindult felém Adam amitől bepánikoltam, így Damon pólóját szorongatva hátráltam a földön kuszva a fal állított meg pedig mentem volna tovább és tovább, zokogva ültem Damon pólójával takartam el az arcomhogy ne lássák az arcom.
-Kimberly, jól van?-kérdezte az edző majd felém sietett.
-Csak..ha-hadd men-jek ki-ki-ki innen.-kérleltem dadogva.
-Menjen.-biztatott egy mosolyal majd felálltam a földről mindenki minden lépésemet szemmel tartotta, Adam mellett kellet volna elmennem de féltem, féltem hogy megint ideges lesz és megüt, azért kikerültem az osztály mögött mentem el és úgy ki, egy másodpercig belenéztem Adam szemébe és gondolkoztam hogy miér. A pólóm beitta a vért, de átöltözni nem volt időm hisz félperc és csengetnek nekem pedig matekra kell mennem ha kések nekem végem. Az arcomról sem tudtam lemosni a vért mert csak álltam a folyóson mint egy örült egy pontott néztem csak, a szemem előtt újra lejátszodott mikor megüt, NEM ÉRTEM ő csalt meg és én vagyok a rossz? A csengetést sem hallottam annyira koncetráltam, a sok ember akik ki özzönlöttek a termekből. Miattuk vettem észre hogy kicsengettek majd a tömeg oszlása vezérelt arra hogy menjek, így is késtem egy percet de nem érdekelt ott vagyok ez a lényeg.
Mikor beléptem a terembe mindenki felém fordult én némán leültem a leghátsó padba de így sem vették le rólam a szemüket, Damon pólójha továbbra is nálam volt azt szorongattam majd mikor felnéztem és körbe minden szempárba belenéztem de megragadtam Adamnél muszáj volt, kiakartam olvasni a szeméből hogy miért.
-Lewis drága lenne olyan kedves megoldani ezt a feladatott?-kérdezte a tanárnő hátal.
-Pe..rsze.-feltápászkodtam a padról vettem egy mély levegőt majd ki sétáltam a táblához a krétátt a kezembe vettem majd álltam a feladatt előtt. Ismét vettem egy mély levegőt és írni keztem, mikor bejeztem a kréta kicsuszott a kezemből.
-Gratulálok nem csak buta és idióta de ügyetlen is.-tiport tovább a földbe a tanár.
-Sajnálom hogy nem a maga béna matek képletétt próbálom megoldani így a fejem zakatol a fájdalomtól, a félarcom elvan zsibbadva, az álkapcsom is mérhetelenül fáj, igaza van buta vagyok és ügyetlen de az idiótát ki kérem magamnak, idióta? Nem cak egy lány vagyok akit bántalmaznak és már nem csak lelkileg hanem testileg is, és nem tudok ellene tenni semmit.-mondtam volna tovább de elsírtam magam.
-Maga meg míről beszél?-felém fordult majd meglátta a véres arcom és pólóm.
-Látja tanárnő sose lát a dolgok mélyére.-lehajoltam hogy fel szendjem a krétát.
-Sajnálom Kimberly, és most kérem, ki bántotta?-megfogta a kezém majd felhúzott a földről de Damon pólója kiesett a kezemből amiért vissza hajoltam és magamhoz szorítottam.
-Hadjuk.-próbáltam mosolyogni.
-Kérlek mond.-kérlelt tovább a tanár.
-Csak elszeretnék menni innen.
-Mond el és mehetsz.-alkudozott.
-Nem akarom kimondani se a nevét sajnálom.-mondtam.
-Akkor menj de állj meg a padja mellett.-mosolygott.
Vettem egy nagy levegőt majd elindultam, mivel itt még mindig egyes padok vannak és Adam pont Damon és Stefan között ült pont közöttük álltam meg. Rá néztem Adamre majd megráztam a fejem és újra könnybe borult minden.
-RAMSAY!-felszólította a tanárnő.
-Én bocsánatott kértem.-felelte Adam.
-Egy lányt meg ütni?-kérdezett a tanárnő.
-Ideges voltam.
-És ez mentség rá? Én is rengetegszer vagyok ideges még se megyek oda hozzád és ütlek meg, vagy innetől tegyem ezt?
-Sajnálom.-felelte majd lehajtotta a fejét.
Damon és Stefan le se vették rólam a tekintetüket, én óvatosan meg fordultam és kimentem a teremből. A koli szobába mentem ahol lezuhanyoztam, átöltöztem majd kimostam a pólóm és Damonét is rögtön meg is szárítottam és befujtam Damon sprayével hogy olyan illata legyen mint mikor oda adta. Jó volt egyedül lenni egy kicsit de hiányoznak a barátnőim akikkel ezt most kibeszélgetném, de ők hátba szúrtak csak Stefanék vannak de velük erről nem fogok tudni beszélni. Mikor kiléptem a fürdőből bevetődtem az ágyba Damon pólójával együtt. Éreztem az illatátt olyan mesés volt.
Elfelejtettem minden bajt csak belélegeztem az illatott ami álomba ringatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése