3.fejezet.-Soha

A látvány ami ma fogadott felkelésnél, valahol lesokkolt valahol pedig tetszett. Damon egy száll alsógatyában igazgatja a haját a tükörnél, Stefan pedig póló nélkül fetreng az ágyon a telefonját nyomkodva.

Résnyire nyitott szemmel kukkoltam őket az ágyon fekve persze alvást színlelve ami szerintem bejött mert Stefan suttogva szólította meg Damont.

-Damon? Nem láttad a kék felsőmet?-mondta suttogva.

-Miért suttogsz?-nevete el magát Damon.

-Mert alszik a lány te idióta.-suttogott ismét.

-De hogy alszik, csak felkellt meg látott alsógatyában és teljesen kivan.-mondta Damon amitől felnevettem.

-A kék felsőd pedig itt van.-oda dobtam neki a pólóját.

-És..mit keres az ágyadon?-nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.

-Én honnan tudjam.-éreztem hogy az arcom elpirul ezért berohantam a fürdőbe kilökve onnan Damont.

-Csajszi még nem vagyok kész a hajammal.-nevetett Damon.

-ÍGY IS JÓ AZ!-kiabáltam ki nevetve.

Bent magammal szemeztem a tükörben majd eszembe jutott hogy nekünk még át kell érni a suliba azért gyors letusoltam a hajamat kivasaltam, halovány sminkel próbáltam korrigálni az arcom több-kevesebb sikerrel. Ma úgy gondoltam megadom a módját és nem egy egyszerű pólót veszek fel egy farmerrel hanem egy ruhát, még hozzá egy menta kék ruhát egy fehér topánkával így kezdtem jól érezni magam de valami annyira hiányzott belőlem amire még mindig nem jöttem rá.

Egy utolsó pillantást vettem a végeredményre majd kiléptem a mosdóból, Damon és Stefan tekintette megragadt rajtam és nem eresztett.

-Azta kurva.-szólta el magát Damon mire egy mosolyjal feleltem.

-Na menjünk...elkésünk.-mondta Stefan a tekintettét lesem véve rólam.

-A táskámat még hozhatom azért?-nevetve felvettem a táskám majd átmentünk a másik épületbe...éreztem ez az én nagy belépőm lesz hisz ilyenkor még mindenki a folyosón van, én előrébb álltam Damon és Stefan egy picivel mögöttem két oldalt..KI NE AKARNA VELÜNK VILLOGNI? A szárnyas ajtót becsapva léptünk be az ajtón mindenki tekintette ránk tapadt és amit akartam sikerült. Adam, Katy, Olive, Brad és még pár régi barátom pont egy kupacban álltak Olive szorosan Adam mellett ami MÁR nem idegesített hisz akik velem vannak ezer milliószor jobbak Adamnél. Ahogy besétáltunk az ajtón Adam elindult felénk.

-Szia..sztok.-.szólalt meg Adam.

-Csá..-szólaltam meg majd a könyveimet a fém szekrénybe dobáltam.

-Gyönyörű vagy ma.-mosolygott Adam.

-Miért tegnap gusztustalan voltam?-szóltam vissza a bókjára.

-Van mikor különösen csúnya vagyok?-becsaptam a szekrényajtaját.

-Miattam csíptem így ki magad?-végig mért a szemével.

-Miattad? Ne nevettess Adam.

-Akkor ki miatt?-kérdezett ismét.

-Miattam.-szólalt meg D-Nem, csak ma különösen szép vagy.-szólt vissza Damon egy pimasz mosoly kíséretében.

-Mivan?-végig nézett rajtunk Adam.

-Vagy miattam.-mondta Stefan.

-Ne mond hogy ezek kellenek nem én.-mutatott Damonre és Stefanra.

-És mivan ha inkább ŐK kellenek nem te?

-Akkor..akkor..-megakarta ütni Damont de ő elkapta a kezét.

-Na ilyenkor mivan?-kérdezte Damon.

-Mi lenne?-mondta Adam majd a másik kezét is Damon felé lendítette de ő azt is elkapta még a levegőben.
-Lassu vagy.-kacsintott Damon.
-Eresz már el te idióta.-rikácsolt Adam.
-Nyugi kislány.-Damon rögtön kinevette.
-Adam, egyre szánalmasabb vagy.-nevettem majd elindultam a terem felé Stefanékkal.
-És én mellette ülök...sajnáljatok már egy kicsit.-mondta Damon.
-Ajjj, szegény Damon, istennem..így jó?-kérdeztem mosolyogva.
-Tökéletes.-pásztázott Damon a gyönyörű szemeivel.
Bementünk a terembe ahol már majdnem mindenki bent volt. Stefannal és Damonnel beszélgettünk mikor azt megzavarva az asztalunkhoz léptek a ribancok élen egy szőke, pocok fejű Vivi nevű lány.
-Halli fiúk.-végig simította Stefan hátát én csak néztem.
-Hogy vagytok?-a mögötte álló csaj Damont kezte simogatni.
Én csak ültem ott és vártam..vártam hogy elmennek-e.
-Na mivan fiúk megnémultatok?-kérdezte a harmadik csaj majd leült Damon mellé én pedig felnevettem.
-Nektek muszáj mindent elcseszni és mindenkit simogatni? Vedd már le róla a kezedet..simogasd Adamat, két napja még érte sírtál Vivike.-keltem ki magamból Damon és Stefan össze néztek majd rám.
-Jólvan naa..-nyavalyogtak majd ott hagytak minket.
-Meg se szólaljatok.-mondtam nevetve.
Az órák csendesek voltak, unalmasak igazából nem történt semmi sem, csak rajzon, akkor Adam egyszer hátra fordult és a padomra dobott egy papírt, Damon és Stefan egyszerre fordultak felém.
-Nem fogom elolvasni, tessék.-összegyűrtem majd vissza dobtam.
-DE elfogod.-mondta Adam majd visszadobta.
-NEM!-mondtam majd lehajtottam a fejem a padra.
-Jobb lesz ha békén hagyod.-mosolygott Stefan.
-Miért mi lesz ha nem?-nevetett Adam mire Damon hasba vágta.
-Idi-óta.-kapkodta a levegőt.
-Szóval békén hagyod végre?-kérdezte Damon.
-Soha.
-Soha.-suttogtam a szemem pedig könnyekbe burkolózott.