Mikor kinyitottam a szemem az edző az iskola orvos Stefan,Damon,Katy,Olive,Adam és még egy pár osztálytársam figyelt elég ijesztő volt hogy néznek főleg hogy nem tudtam mióta és miért.
-Jól vagy?-kaptam az első kérdést.
-Jobban lennék ha nem bámulna mindenki mint egy nyomorékot.-mondtam csukott szemmel.
-Csak felelj az doktornő kérdéseire.-szólt rám az edző.
-Hogy érzed magad?-tette fel első komoly kérdését.
-Tökéletesen.-feleltem.
-Fáj a fejed?-kaptam az újabb értelmes kérdést.
-De, fáj.
-Mennyire fáj mondjuk egy tízes skálán?
-11.-mondtam.
-Ennyire fáj? Az ütéstől?-kérdezte.
-Nem, az értelmetlen kérdéseitől.-mosolyogtam gúnyosan.
-Ezek fontos kérdések Kimberly.-szólt Adam mire felültem.
-Ezt komolyan mondod?-nevettem.
-Igen ezek komoly kérdések, mert felléphet..-mondta az orvos de félbe szakítottam.
-Poszttraumás stressz, tudom de minden oké, jól vagyok, nincs stressz semmi.
-Rendben, de ha bármit észlel magán jöjjön át az orvosiba.
-Jó, feltétlen.
-Veletek van itt?-fordult az orvos Katyekhez.
-Na még csak azt kénne.-nevettem.
-Ezt nemnek veszem, akkor kivel vagy?-kérdezte.
-Ezekkel.-Adam Stefanékra mutatott.
-Velük.-javítottam ki.
-Fiúk, ha bármit észleltek rajta szóljatok, rendben?-szólt hozzájuk az orvos.
-Rendben.-mosolygott Stefan.
-Hahó én is itt vagyok, és nem fognak szólni mert MINDEN oké.-feleltem majd Damon,Stefan,Adam kivételével mindenki ki ment.
-Sajnálom.-mondta Adam.
-Mit? Hogy megütőttél vagy hogy egy patkány vagy?
-Hogy megütőttelek.-felelte.
-Csak hagy bekén.-kérleltem.
-Nem, nem foglak mert szeretlek.leült mellém.
-Én pedig gyülőllek, szóval.-felálltam majd kinyítottam az ajtót.
-Nem megyek el míg meg nem bocsátasz.-mondta.
-Nem mész el, és nem hagyod békén igaz?-mosolygott Stefan.
-Nem, és örülnék ha ti hagynátok őt békén és ti mennétek el.-mondta flegman Adam.
-Hátjó.-Damon oda sétált majd egy hatalmasat rávert Adamra aztán felemelte, kidobta az ajtón és becsukta azt.
-Köszi.-feleltem.
-Semmi, de mennem kell.-kacsintott.
-Hova mész?-kérdezte Stefan.
-Vár rám valaki.
-Ki?-kérdezett ismét Stefan.
-Egy lány?-nevetett Damon majd ott hagyott minket.
Egy lány mi? gondoltam magamba a szemem könnybe burkolozott majd a pólóját a párnám alá csusztattam majd berohantam a fürdőbe. Meg ijedtem. Meg ijedtem a saját érzéseimtől. Nem tudom miért de mikor kilépett az ajtón úgy éreztem teljesen elveszítem. Nem tudtam hova tenni az érzéseimet ami még jobban felkavart csak néztem a tükörképem ami még jobban elszomorított és minden gondolkodás nélkül beleütöttem a tükör közepebe ami darabokra hullott.
-Mit csinálsz?-kérdezte Stefan az ajtó mögül.
-Semmit.-nevettem egyet ami utána átfordult zokogásba.
-Aha hallom.-benyított én ott álltam az üvegtenger közepén ő pedig felkapott és átemelt a küszöbőn és az ágyra tett.
-Miért tőrted össze?-kérdezte mosolyogva?
-Borzalmasan érzem magam Stefan.
-Túl leszünk rajta.-leült velem szembe.
-Leszünk?-kérdeztem.
-Igen leszünk, mi itt vagyunk neked segítunk bármiben.-mosolygott majd megöleltem.
Elhittem hogy lesz egy biztos támaszom arra az esetre ha újra nehéz helyzetbe kerülnék így valamelyest meg nyugodtam. Stefannak órákon át beszélgettünk és így hogy ennyi mindent elmesélt nekem úgy érzem meg bízok benne. Mikor épp mesélte hogy mit csinált Damon gyerekként beesett az ajtón.
-Jónapot, csókolom.-mondta majd leült mellém.
-Épp beszélgettünk.-felelte Stefan.
-Ja bocs.-nevetett.
-Én most inkább..-mutattam az ajtó felé majd kimentem a szobából és az épületből.
Nem volt jó őt boldognak látni, vagy is de az volt örültem hogy boldog csak az fájt hogy nem velem az, hogy miért nem tudom. Fájt hogy itt hagyott, fájt hogy nem láttam, fájt hogy mással volt, fájt hogy láttam az üres ágyát, fájt hogy boldog egy lánnyal. Nem lehet nem akarom hogy fájjon, és nem akarok kötödni senkihez sem minek ha egyszer ugy is csak fájni fog a vége? Kisétáltam az iskola területéről majd leültem egy padra és újra meg újra lejátszodott a szemem előtt ahogy megüt, emiatt steresszni kezdtem, rá stresszeltem hogy mivan ha megint megteszi majd. Itt már éreztem hogy a poszttraumás stressz utatt tör magának enyhe depresszióval kerítve.
Nem akarom az életem újra psyhologusnál tölteni. Ki kell írtanom minden érzelmem és újra kezdeni, nem akarok én lenni az a lány akit mindenki sajnál mert megütötte egy fiú és emiatt teljesen megörült. Nem. Én az akarok lenni aki teljesíti az álmait minden áron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése